12. Rész~Niall Hol vagy??

-Mi a szar?! Mit keresel itt te ribanc? Nézett rám Niall lefagyott tekintettel. "Nem tudja a nevem.. Sosem kérdezte.. Egy sima "ribanc" voltam számára ami rohadtul idegesít." Könnyeim ismét utat törtek maguknak, csendben álltam ott hol az ismeretlen hol Niallre pillantva. A férfi egy pillanat alatt elmosolyodott mögém rohant majd egy pisztolyt fogott halántékomnak. "Miért kerülök mindig ilyen helyzetekbe?. Ezt már unom." -hm.. Szóval ő a kis barát nőd!! Kuncogott az idegen.
-Fogd be! Engedd el vagy meghalsz! Fogta idegesen Niall a fegyvert.
-Hm.. Elég jó csaj! Mit kezdjünk vele? Talán elviszlek magammal.. Vagy lelőlek! Suttogta fülembe mire felzokogtam. Mikor Niall rámnézett arc kifejezése rögtön eltórzult.
 -Most akarsz meghalni vagy miután elengedted? Kérdezte idegesen a szőkeség."
-Nagyon magabiztos valaki.. De mi van ha most lelövöm a csajodat? Fogta meg a hajamat majd rántott egyet rajta. -Áhh.. Sikítottam fel.
-Azt mondtam, hogy engedd el! Ismételte magát Niall. "Most bíztam meg benne először.. Akartam, hogy megvédjen."
- A hős szerelmes.. Nevetett fel az ismeretlen.
-Niall segíts! Remegtem rá pillantva. Mire meghúzta a ravaszt. A férfi rám esett és én is a földön találtam magam. Összehúzott lábakkal kuporogtam a földön és csak zokogtam. Ő meg sem szólalt csak bámult... A holttest mellettem feküdt vérbe fagyva. Pár perc eltelte után én törtem meg a csendet.
-Azért nem engedted, hogy megöljön mert ti akartok? Vezettem arcára tekintetem.
-Még mindig nagyon jól játszod magad! Guggolt le mellém. "Most már nem mondom.. Nem állítom az igazamat úgyis meg fogok halni..
-19.. -Mi? Nézett rám kissé idegesen. "Nem értettem.. Sosem értem miért ilyen ideges, hogy miért lett ilyen.."
-19 éves vagyok Amerikában élek.. A gimnázium utolsó évét kezdtem volna. Vidám lány vagyok.. Sosem voltam még igazán szerelmes.. Kezdtem mesélni magamról. Bár nem érdekelte elmondtam hisz úgyis meg halok..
-Gimnázium? Ezeket miért mondod el? Nézett rám tudatlanul.
-Igen gimnázium. Azért mondom el ezeket mert ha meghalok nem akarok felszívódni, eltűnni nyomok nélkül. Motyogtam könnyes szemekkel cipőmet pásztázva. "Mindezt az el rablómnak elmondani fura"..
-Hazudsz.. Egy kibaszott kurva vagy akit megbíztak a főnök megölésével! Ült le mellém a pisztolyt szorongatva.
-Nem ismersz.. Vettem egy mély levegőt. Nem szólt semmit csak az arcomat nézte.
-Aznap este csak ki akartam szellőztetni a fejemet... Anya hazudott apa él és csak meg akartam keresni. Ès meghallottam, hogy sikít egy nő és.. Vettem egy mély levegőt. Mikor Niallre pillantottam eltórzúlt arc kifejezésével találtam szembe magam.
-Zoe Marsh-nek hívnak... Folytattam tovább.
-Micsoda? Marsh? Kapta fől fejét majd idegesen állított fel a talajról.
-az apám John Marsh.. Meg akartam ismerni de már sosem fogom.. Töröltem le szemeim.
-Bassza meg! Sötétült el tekintete. "Mintha minden világos lett volna számára."
-Ezt nem hiszem el! Zoe.. Gyere! Fogta meg kezem majd az autójához vezetett."Nem értettem, hogy mi változott. Miért nem üt vagy épp rángat.. Hisz a "rabja" vagyok."
-Mi van most? Kérdeztem idegesen.
-Zoe kérlek.. Mondta ijedten. "Miért nem azt mondja, hogy ribanc? Miért nem kiabál velem?" Kb. 10 perc autóút után megérkeztünk a régi házhoz. Már nem rángatott inkább csak ment mögöttem..
-Horan! Gurult elénk egy autó majd Harry szállt ki belőle.
-Hazz.. Motyogta a szőkeség. -A főnök hívott. Most kell menned! Szállt ki majd odasétált hozzám.
 -Most rohadtul nem lehet! Jelentette ki Niall.
 -Majd vigyázok erre a ribancra! Nem fog megszökni. Ha kell levágom a lábát! Kuncogott fel mire elborzongtam.
-Harry ő a főnök lá.. Kezdte mondandóját de Harry eltessékelte.
-Mondtam levágom a lábát ha szökni mer! Rángatott be az ajtón Harry. "Vissza gondolva, hogy mit akart múltkor.. És most nem fog betoppanni Niall."
-Idefigyelj te ribanc! Most kibaszott kegyetlen leszek! Vágott pofon.
-Mond el kinek dolgozol! Ült rám.S Erősen megszorítva csuklóimat,a fejem mellé helyezte.Vadul csókolgatni kezdte nyakamat,egyre lejjebb haladva.Már a hasamat csókolgatta,mikor sikerült kiszabadítanom egyik karomat.Amilyen gyorsan csak tudtam megütöttem.Ám érzem rossz cselekedet volt.Harry lehúzta a nadrágomat,s ezt követően a fehérneműmet.Nagyon kínos volt,még sosem éreztem senki iránt,ekkora undort.Undorodom Harry-től.,és utálom őt.Megalázott engem!Harry már teljesen levetkőztetett,legszívesebben ordítanék.Ám mielőtt megtette volna azt a dolgot.Fülemhez hajolt.
-Élvezni fogod ribanc-csak ennyit mondott majd valamit éreztem magamban.Felsikítottam,mire ő csak egy elégedett mosolyt villantott.Gyűlölöm.Akárhogyan ütöttem,ordibáltam vele,nem hagyta abba.Utálom a tényt,hogy lefeküdtem egy gyilkossal akaratomon kívül.Mikor Harry megunta,felállt és felöltözött,majd kiment a szobából.Előtte persze rám kacsintott.Gyorsan odafutottam a ruháimért,s felvettem azokat amik még olyan állapotban voltak,hogy viselni lehessen őket.
 Harry megerőszakolt..
 "Niall hol vagy?"

11 rész~Mért van ez ott mindenhol?

 Sziasztok!!Meghoztuk a 11 részt is.Ma még lesz egy rész,mivel egész héten nem írtunk.Remélem tetszeni fog mind a 2 és remélem hogy sok komi lesz :D
puszi:Tinaa and Leila

"Minden velük töltött nap közelebb repít a halál gondolata felé.. Harry majdnem megerőszakolt, Niall legszívesebben megfojtana.." Még mindig nem értem miért raboltak el.." Niall mindennap bejön hozzám de nem szólok egy szót sem..
-Miért nem beszélsz te ribanc?!"- szorította meg kezem. Csak bámultam előre az ajtó felé szótlanul. "Olyan kegyetlenek.. Miért fél tőlük egész London?!"
-Meg keserítettétek az életemet. Elraboltatok ok nélkül! Meg akarok halni!- Motyogtam érzelmek nélkül. 
-Még mindig hazudsz!- Nevetett fel majd kisétált az ajtón. Zokogtam.. Mert csak azt tudtam anya nélkül.. Két hete ezekkel. A sérüléseim már nem fájtak annyira így feltápászkodtam és papucsomba bújva kisétáltam a kórteremből. Nehéz volt innen menekülni hisz Niall két embere az ajtó előtt vigyázott rám. Mikor megkérdezték hova megyek azt mondtam a mosdóba.Mikor már nem láttak Niall emberei,futni kezdtem.
Már majdnem kimentem mikor nekifutottam valakinek.
 -Kisasszony hova megy?- Szólt utánam az orvosom. Szívem hevesen vert nehogy lebukjak.
-Csak egy kis sétára ide a kertbe"- Mosolyogtam el idegesen.
 -Jobb lenne ha most vissza menne a szobájába!- Mondta félő hangon. "Gondolom retteg Nialltől".
-Csak pár percre megyek ki!- Simítottam meg nyugtatóan a kezét majd kisétáltam az ajtón. Szabadság.. Talán most megszökhetek?!" Egy eldugott pad felé sétáltam ahol lehúztam a köntöst mely alatt egy hétköznapi ruha volt.Őszintén reméltem hogy nem lát meg senki.
Sietősen indultam a kijárat felé amin sikeresen átjutottam.. Rohanni kezdtem a város felé,bár nem nagyon ismertem Londont. Megállás nélkül futottam de éreztem, hogy a vállam fájni kezd ezért megálltam. A telefonom mit nem láttam már két hete ebben a farmeromban volt. Niall sem vette észre, hogy nálam van.Profi egy elrabló,mit ne mondjak!! A kijelzőre pillantva láttam, hogy anya ezerszer hívott már. Őt ismerve az eltűnésemet is bejelentette és most kéttségbeesetten sír otthon. Rögtön tárcsáztam a számát.. Mikor beleszólt zokogni kezdtem.
 -Anya segíts!- Egész testemben remegtem.
-Zoe kislányom hol vagy? Mi történt veled?! -Zúdította rám a kérdéseit.
-Anya elraboltak! Londonban vagyok gyere értem! -Guggoltam le zokogva.
-M..Mi az, hogy Londonba? Kicsim kiszabadítalak!..Ez volt az utolsó mondata mert a telefonom lemerül és kikapcsolt.
 -Bassza meg.. Motyogtam kisírt szemekkel. Kezdett sötétedni és nem tudtam hova menjek.. Pénzem sincs és a telefonom is lemerült.. Tuti megtalálnak..Ha velük vagyok akkor is ha félek,ha meg nem akkor is.Mért pont velem történik ez?Ha akkor nem veszek össze anyával,akkor talán most otthon lehetnék.Nem kéne Londonban menekülnöm.. Céltalanul sétáltam mikor ismerős hangokat hallottam. Ez nem lehet ,Niall az és egy ismeretlen ember.Úgy érzem hogy ezt nekem megint csak,nem kéne látnom. Fegyvert fogott a férfira aki csak kegyelemért könyörgött. "Ezt nem hiszem el.. Miért van ez ott mindenhol?"

10. Rész~nincsenek érzései

 Niall szemszöge*

Frusztráltan ültem az egyik befolyásos emberünk előtt. Egy ügyet vitatva. "Kibaszott jó.. Liamék is egy megbízást teljesítenek, utálok ilyen megbeszéléseken részt venni elég határozott ember vagyok, inkább megölök négy embert minthogy ezekkel untassam magam. És még azért a ribancért is én felelek, olyan ártatlannak tűnik de tudom, hogy hazudik." 
-Tehát halott? -Kérdeztem unottan. 
-Nem fizetett.. Tommo elintézte. Mondta büszkén majd lehúzta whisky-ét. "Lövések hangjára lettünk figyelmesek." 
-Mi ez? álltam fel. 
-Megtaláltak Rob emberei! Ugrott fel Smith is.
 -Hol a lány? Kapta fel fejét.
 -Bassza meg! Akadtam ki "ha meg hal az a ribanc akkor nekem annyi" Előkaptuk a fegyvereinket majd rohanni kezdtünk a kocsim felé. "Titkos megbeszélés emberek nélkül, nagyon jó" Mikor kiértünk a régi gyár épületbõl sikítást hallottunk, addigra elhajtott a másik autó. "Szétlőtték a kocsimat" Bent vérbe fagyva feküdt a lány. 
-Bassza meg!- söpörtem ki arcából egy tincset. 
-Csinálj valamit! Meg fog halni!- Kapkodott Smith.
- Mentő! Hívj mentőt ez az utolsó lehetőség!- Mondta. "Tényleg nem volt más választás, és szinte rettegésben tartottuk a várost, London az uralmunk alatt áll". 
-Haló? Segély hívás! -Szólt a kagylóba egy női hang. "Kibaszottul ideges voltam. 
-Küldj egy mentőt most! 7-es raktár Dél-London!- parancsoltam a nőre aki úgy tűnt felismerte hangomat mert az övé dadogóvá vált. 
-M..Máris! 
-Figyelmeztelek ha nem ér ide az a kurva mentő megtalálom a családodat!- Nyomtam ki.  

Zoe szemszöge*

 Idegesítő csipogásra eszméltem fel. Fehér falak ez a tipikus kórház szag.. "Mi történt?" Szemeimet kinyitva bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg ott vagyok. Össze vissza tekingettem, környezetemet tanulmányozva. Nem éreztem különösebb fájdalmat de a vállam is és a combom is be volt kötve. Emlékszem Niall bezárt az autóba aztán meglőttek.. Hangokat hallottam az ajtóból így visszacsuktam a szememet alvást imitálva. Fel ismertem az egyik hangot Niall a másik az orvos volt.
 -A golyó ami eltalálta a hölgyet egy főbb eren is átment és a kulcscsontba fúródott, ezt sikeresen eltávolítottuk onnan. És azt a szilánkot is kioperáltuk a lábából, viszont nagyon sok vért vesztett és vérátõmlesztést alkalmaztunk. Már nem élet veszélyes az állapota és ha gyorsan gyógyul akkor valószínű a jövő hét folyamán hazamehet. -Mondta az orvos elég bátortalan hangon. -gyógyítsák meg vagy meghalnak! "Miért nem haltam meg?! Az is jobb lett volna minthogy ez mellett pszichopata mellett legyek" 
-M..Meg fog gyógyulni hamar. Mondta az orvos majd távozott a szobából. Lépteket hallottam az ágyam mellől. Óvatosan kinyitottam a szemeim. Niall ott ült a széken arcomat fürkészve. "Nem értem miért vagyok ilyen fontos nekik, csak azt tudom, hogyha a fõnõk* itt lesz meghalok".. -Miért hoztatok ide ha majd úgyis megöltök?- Szólaltam végül meg remegi hanggal.
-idefigyelj te ribanc! Már rég megöltelek volna ha nem lennél egy megbízott! Addig nem ölünk meg amíg a főnök nincs itt és meg nem tudjuk kinek dolgozol! -Mondta teljesen nyugodt hangon. "Gyilkosok egész London retteg ettől a bandától" Könnyeim utat törtek maguknak nagyon féltem. 
-Ne sírj!- csattant fel. "Nincsenek érzései egy

kibaszott gyilkos."

8. Rész~ Meg fogok halni!!

Rohantam ahogy csak tudtam. Mivel már sötét volt nem láttam valami sokat. -
állj meg! hallottam meg a szőke hangját távolról. Gyorsabban kezdtem futni. Majd megbotlottam egy nagyobb kőben. Amint a földre estem iszonyatos fájdalom nyilallt a bokámba. Egy közeli szikla mögé bújtam, hogy ne találjon meg. Hallottam a lépteit ahogy elhalad mellettem. Mikor a bokámhoz értem éreztem ahogy ömlik belőle a vér így felszisszentem. "nem kellett volna" Ismét fájdalommal a lábamban rohanni kezdtem. De ez nem ért semmit.
-Állj meg te ribanc! futott utánam. Egyre jobban lüktetett a bokám. Elestem.
-Idefigyelj! Te kicseszett kurva ha még egyszer ilyet csinálsz esküszöm, megöllek! -rángatott fel a földről. -Áh.. Kiáltottam fel mikor lábamra álltam.
-Ez fáj! Rohadtul fáj a bokám! sikoltoztam miközben vonszolt.
-Most megtanulod!- ordította megrántva a kezem.
-Nem ez fáj!- mondtam könnyekkel küszködve majd elestem. Nem bírtam megmozdítani a lábam, éreztem ahogy még mindig vérzik.
 -A kurva életbe! -kapott fel kezébe. Nem tudtam ellene mit tenni a fájdalom egész testemben eluralkodott. És elnyomott az álom. Egy kényelmes ágyban ébredtem. Sötét volt a szobában. Mikor felültem akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Niall alszik mellettem. Próbáltam leszállni de ahogy megmozdítottam a lábam szúrni kezdett. Be volt kötve "ez kötötte volna be?"
-Sssszz!"" szisszentem fel a kisebb fájdalomtól.
-Aludj! szorította meg csuklóm a szőke. "azthittem alszik"
-M..Miért vagy itt? kérdeztem remegő hangon.
-Hogy ne fordujon elő még egyszer! Mostantól tusolni is veled megyek! jelentette ki. "mivan?" Szemeim elkerekedtek ahogy ezt kimondta.
-Nem! Nem tudom, hogy miért vagyok itt! Hogy miért raboltatok el de ezt nem! visszakoztam döntését. -Idefigyelj! Megpróbálhatsz hazudni de úgyis kiszedem belőled! Ha erőszak kell akkor megteszem! nyomott vissza az ágyba. "Nem értek semmit. Miért kínoznak mit akarnak tudni?" Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemeim.

Reggel~ 

Álmosan nyitottam ki szemeim és nyújtózkodtam. Ételt találtam az éjjeli szekrényen. "Csokis palacsinta" Miért ad nekem ilyeneket ha úgyis megöl?"
-Azt eszel amit én!- hallottam az ajtóból Niall hangját. Akkor jött be.
 -Miért tartasz így? -kérdeztem a palacsintát vizsgálva.
-Fogd be és egyél! parancsolt rám. "basszameg" Mikor megettem felálltam, hogy levigyem. A lábam már nem fájt már annyira így könnyedén lebicegtem a lépcsőn.
-Ki mondta, hogy lejöhetsz?! Akkor és azt teszed amit mondok! "elegem van a parancsaiból elrabolt"
-Ülj le! mutatott a kanapéra. Helyet foglaltam mellette és vártam, hogy mi lesz. -Most el fogod nekem mondani: Ki küldött?! Kinek dolgozol?! nézett rám érzelem mentes arccal. "már megint ezek a kérdések?" -Nem értek semmit sem! Senkinek sem dolgozok! Engedjetek el! A hideg ráz ki ha arra gondolok 'bármikor megölhet".
-Még mindig hazudsz!
-Nem! Sima Amerikai lány vagyok Zoe Ma.. kezdtem bele de idegesen verte valaki az ajtót.
Niall kinyitotta azt. A göndör volt.
-Vigyázz rá! hallottam a szőke hangját majd ajtó csapódást. A göndör sétált be a nappaliba, leült mellém. Lejátszódott előttem minden amit művelt velem. Rettegtem.
-Hello! Kicsi lány még mindig titkolózol? tette kezét combomra. "mit akar?"
-Hagyj békén! Kérlek..
-Ha ne mondasz semmit más eszközzel fogom kihúzni belőled! hajolt nyakamhoz majd megharapta. Éreztem ahogy kiserken belőle a vér. Nagyon fájt így felsikítottam.
-Most nagyon megbánod, hogy nem köptél! Húzta meg hajam.
-Engedj el! kiáltottam de ez semmit sem ért... "Meg fogok halni"

7. Rész~Bárhova csak el innen!!

Olyan volt ez az egész mint egy rémálom. Sosem hittem, hogy velem is megtörténhet ilyen. Elraboltak, Londonba hoztak, majdnem megöltek ès most itt ülök remegő testel a fogva
tartóim egyikének autójában. Könnyes szemekkel néztem ki az ablakon ahogy elhaladtunk a városban. Húsz perc autóút után megérkeztünk egy házhoz az erdő mellett távol a várostól. 
-Szállj ki!- nyitotta ki az ajtót. Óvatosan rettegve szálltam ki azon gondolkozva, hogy látom e még anyát. Három napja veszekedtem anyával és mentem el otthonról céltalanul és most itt vagyok. -Gyere! -parancsolt rám eréjesen. Kizárta a ház ajtaját majd bementem utána és visszazárta azt. "Nagyonjó negyed órája majdnem megőlt és most össze vagyok vele zárva" Majd megfogta csuklóm és amint kiderűlt a fűrdőbe rángatott.
 -Tusolj le! kaptam ismét parancsot. "de hát miért engedi, hogy letusóljak ha úgyis megőlnek?" -ittvan amibe átőltözhettsz!- mondta grimasszal az arcán majd odaadta a ruhákat. 
-Ne legyél bennt fél óránál tovább mert a hajadnál fogva rángatlak ki! 
-Moss fogat is! mutatott a mosdó melletti fogkefére és fogkrémre majd kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Egész testemben remegtem. "Mi értelme ezeknek ha úgyis meghalok" Lassan oda sétàltam a tükörhöz majd zúzódásaimat és koszos arcomat vizsgáltam. Majd ruháimat a földre dobva álltam a zuhanykabinba s már már forró vizet engedve frissűlt fel még mindíg remegő testem. Találtam ott egy férfi tusfürdőt "gondolom Niallé"A fűrdőszivacsra raktam egy kicsit és megtisztítottam testem. Nedves szőke hajam a hátamra tapadt mikor kiszálltam a kabinból. Megtörőlköztem majd rájöttem amit ruhát adott. egy póló egy boxer és egy melegítő nadrág volt. Természetesen nagy volt rám minden. Majd a mosdókagylóhoz léptem nyomtam a fogkrémből ès sikálni kezdtem a fogaimat. Megkönnyebbűltem, hogy újra" tiszta vagyok. Mikor belenéztem a tükőrbe nem az a mindig mosolygó lány nèzett vissza rám mint három nappal ezelött. Most félelem nyilvánúlt meg bennem igaz a sebeim és duzzanataim majdhogynem eltűntek de fájt még. A kagyló melyet egy fésű is helyet foglalt így kifésűltem hosszú hajam és vállamra dobtam. Cipőmbe bújva apró léptekkel kimentem a helységből. Finom illatra lettem figyelmes".Így arra vettem az irányt ahhonnan jött. A konyhába lépve megláttam a szőkeséget ahogy valami tésztát csinál. "ez főz?" -ülj le!- mondta érdes hangon mire a hideg futott át testemen. Leültem majd elém tett egy tányért melyben gözőlgő spagetti volt. Elém űlt ő is és enni kezdte. 
-Egyél!- csapott az asztalra. Így enni kezdtem, nem volt olyan rossz sőt, mondhatni nagyon jó volt. Miután megettük elpakolta a tányérokat és visszaült elém. 
-Még mindig nem árulod el, hogy ki küldött? ki akarta megöletni a főnököt?- kérdezte különösen nyugodt hangon. 
-Nem azt sem tudom, hogy miért raboltatok el! pásztáztam az asztalt.
 -Hazudsz! állt fel majd megint megcsörrent a telefonja. 
-Főnök! szólt a kagylóba.
-jól.. motyogta majd bement az egyik szobába. Kétségbeesetten rohantam az ajtó felé ami "zárva volt. Így amint megláttam a nyitott üvegajtót rohanni kezdtem. Az erdő felé. Bárhová csak el innen"

6. Rész~ Majdnem meghaltam!!

-Kussolj! Ne hazudj nekem!- Szorítottam meg csuklóm majd ismét a földre dobott. Könnyeim ismét utat törtek maguknak. Majd a magas göndör kisétált a szobából kulcsra zárva az ajtót kiment a szobából. "Miért kellett visszafordúlnom? mièrt kellett elmenyjek otthonról?" Miért vagyok Londonban?" Annyi megválaszolatlan kérdés vetette fel magát.. Rettegtem, hogy mit terveznek mit akarnak velem.. Hangokra eszméltem fel a szobán kívűlről így oda sétáltam az ajtóhoz, hogy jól halljam. Bár ígysem lehetett olyan sok mindent érteni csak pár szót... 
-Miért? -Hallottam egy érdes hangot. 
-Mondom mit adtatok be neki?! Most arra sem emlékszik, hogy mit művelt! Köpte a szavakat azt
hiszem a göndör. 
-csak egy kis.. -Kezdett bele az egyik mire a másik "mint felismertem a szőke volt" közbevágott. 
-Majd én kiszedem belőle! Ha nem köp megölöm! Hallottam ahogy felborult egy szék. 
-nem ölhetjük meg mert a főnök.. 
-Fogd be! Parancsolt rá majd lépteket hallottam és kulcs zőrgést. Mire kicsapódott az ajtó és belépett rajta a szőke, ismét bezárva azt. Tekintetem ráemeltem majd ingerülten nekem támadt ezzel az ágyra kényszerìtve engem. Folytogatni kezdett érzelem mentes arcal. Nem kaptam levegőt, a tüdőm minden próbálkozásomnál összeszorult. Sikítani sem tudtam csak vergődtem alatta. Majd elengedett és sokkos állapotban kapkodtam az oxigén-ért. 
-Ki küldött?! Ki? Te mocskos ribanc!- Rántotta meg hajamat mire egy sikoly hagyta el számat.
 -N..Nem tudom! Nem ismerlek titeket!- Tőrt fel belőlem a sírás.
-Hazudsz! Vágott ismét pofon. "Megint megütött.
 -Nem! Senkit nem akartam megölni! Csak sétálni akartam..
 -Hazudsz már megint! Nyomta kezeim a fejem mellé.
 -De most megtanulod! Vett elő egy pisztolyt farzsebéből majd halántékomnak nyomta azt. Az egész eddigi életem lepergett a szemem előtt. Mostanra zokogtam egész testemben remegtem a félelemtől. Mire megcsörrent a telefonja. "istenem köszönöm"
 -a kurva életbe! Kotorta elő kabátjából az eszközt aztán rám nézett. 
-Ha meg mersz mozdulni agyon lőlek! Majd felvette a telefont. 
-főnök! Szólt bele mire az említett ember ingerülten beleórdított a kagylóba. 
-Aztm ondtam, hogy ne bántsátok! Így nem fog köpni! Hallottam ahogy fenyegeti. 
-De.. Motyogott a szőke. -
Nincs de! Niall fogd fel vagy téged is megöllek! Tehát Niall a neve..
 -Vidd a házba! És ne legyen rajta egy sérülés sem mert meghaltok! Ekkor bizonyosult bennem, hogy ez a "főnök" akar megölni. 
-Rendben! Mérgelődött majd kinyomta. Leszállt rólam majd a fegyvert nekem szegezte. 
-Állj fel! Óvatosan kiszálltam zúzódással teli arcal az ágyból és remegve ránéztem. Eltette a fegyvert és csuklómat szorítva tessékelt ki az ajtón.
 -Hova viszed?! Jött közelebb a kócos. 
-Fogd be Louis! "remek még egy név kiderült." Nem beszéltek helyette maga előtt löködve kimentünk a romos épületből. Majd egy éjfekete autóhoz mentünk. Kinyitotta az ajtaját és belökött az anyósülésre. Aztán sietősen beszállt a volán mögé és egy gyors mozdulattal bezárta" az autót. Hova visz?" Mi vár még rám?"

5. rész~Ki küldött?

Hisz életemben nem voltam még Londonban.
-Nem! Engem nem rabolhattok csak így el! Pénzt is kaptok, ha kell! Csak hagyjatok!- Álltam fel az ülőhelyemből kiborulva. Senki sem mondott semmit, helyette a szőke felállt és felém sétált. Összerezzentem mikor a földön találtam magam. Úgy éreztem mintha nem lenne fejem. A fájdalom mely arcomban égett elviselhetetlen volt. Megütött,égett az arcom.Ez előtt még soha senki nem ütött meg engem.
-Űlj vissza vagy kicseszettül megbánod! Mondta majd az ülésembe helyezte magát. Gondolom ezt azért, hogy ő és a kócos barna közt legyek. Imbolyogva álltam fel hasogató fájdalommal bal arcomon. Leültem a két fiú közé majd zokogni kezdtem. Milyen szörnyű álom ez?" Nem értek semmit." Jobbnak láttam nem megszólalni, hogy nehogy még egyszer bántson. Helyette óvatosan letettem kezem a kartámlára és lábaimat felhúztam. Nagyon gyengének éreztem magam ebben a helyzetben. Hogy megöltem a főnököt?" Megijedtem mikor a kócos keze az enyémhez ért. Nem csinált semmit csak az én karom mellett volt az övé. Megnyugodtam. Miután egy órája meg sem szólaltam elnyomott az álom.

Leszállás~ 

Gyerünk állj fel! Rángatta kezem a szőke miután föleszméltem. Felálltam és maga után rángatott. Majd mikor kiléptem a repülő ajtaján megcsapott a hűvös friss Londoni levegő. Más körülmények közt élvezném, hogy itt vagyok de így elrabolva. Kitudja mi vár még rám.. Egy autó tűnt fel a reptér mellett aztán oda sétáltunk".. A kocsiba gyömöszölt az egyik és két oldalamra a szőke és a kissé kopasz került. Istenem.."Egy elég sötét helyre mentünk ahol egy lélek sem volt. Majd mikor megállt a kocsi kiszállt a kopasz" és kirángatott. Óvatosan lépkedtem köztük, a tekintetük mindvégig rajtam égett nehogy megszökjek vagy mi." Az épület elé lépve kinyitotta a kócos az ajtót. Bementünk rajta, mikor szétnéztem. Elég ijesztő látvány fogadott az egyik szoba mellett. Egy holttest.. Mit terveznek ezek velem?" Meg fognak őlni?" Belöktek egy szobába ami a körülményekhez képest jól nézett ki." Bent egy göndör hajú fiú foglalt helyet az ágy sarkában.
-Ki küldött?- Nézett rám zöld szemeivel komoran.
-N...nem tudom, hogy miről beszèlsz! Nem ismerlek titeket! Azt sem tudom, hogy miért vagyok itt! -Kiabáltam elég vékony hangon. Majd felállt és hajamnál fogva a földre rántott.
-Ne hazudj te mocskos ribanc!- Vágott pofon. Az érzés mely kezdett elmúlni visszajött.
-Nee engedj el!.. Ha meg akartok ölni akkor miért nem teszitek?- Fogalmam sem volt, hogy hogy meneküljek meg innen.